Aggtelek
„ Zordon Kárpátok ölelésében:
Magyarnak születtem!....”
(Pál Júlia)
A Kárpátok ölelésében indultunk útnak megismerni Kárpátalja gyönyörű tájait, az ott élő emberek gondját-örömét az Aggteleki Általános Iskola tantestületének és Aggtelek község Önkormányzata dolgozóinak egy csoportjával, a Határtalanul Kárpátaljai akcióprogram keretében, a Scool-Túra Kft. szervezésében.
Utunk első kárpátaljai állomása Munkács vára volt. A történelmi tanulmányainkból jól ismert vár tekintélyt parancsolóan emelkedett ki környezetéből. A vulkáni eredetű sziklás dombon felsétálva, szintről szintre jártuk végig az erődítményt, nemzeti színű szalagot kötve tiszteletünk jeléül előbb Petőfi Sándor, majd Kazinczy Ferenc emléktáblájánál, koszorúnkat pedig a Lorántffy bástyán, a Zrínyi Ilonát és a gyermek Rákóczi Ferencet ábrázoló szobornál helyeztük el . A vár gazdag történelmi múltjáról helyi vezetőnk Varjú Zoltán mesélt. A várteraszon, a közelmúltban helyreállított turul emlékmű tövében már következő állomásunkra, Munkács városára is letekinthettünk. Csoportvezetőnk azt is elmesélte, hogy az eredeti turulmadár testét az 1945-ben Kárpátalján berendezkedő szovjet hatalom feldaraboltatta és beolvasztatta, és az a történelmi legenda járta, hogy ebből olvasztották a szovjet emlékművek ötágú csillagait, például a Munkács főterén egykor álló szovjet emlékmű tetején lévőt is. Ma azonban ezen a szépen helyreállított főtéren egy vidám kéményseprő szobrát láthatjuk. A szoborral szemközt megcsodálhattuk a városháza szecessziós épületét, sétánk során pedig megtekinthettük a belváros történelmi épületeit, valamint egy görög katolikus és egy ortodox templomot.
Utunk folytatásában ellátogattunk Karacsfalvára a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumba, ahol átadtuk adományunkat az iskola igazgatójának. Segítségével betekintést nyerhettünk a kárpátaljai oktatási rendszerbe, a gyerekek iskolai életének mindennapjaiba.
Első napunk végén igazi magyaros vendéglátásban volt részünk a Kulacs étteremben Mezőkaszonyban, ahol meglepetés várt bennünket. Elszorult torokkal, őszintén meghatódva hallgathattuk meg a mezőkaszonyi gyermekek és tanárnőjük magyarságtudatot erősítő, igényes, szép műsorát.
Másnap a reggelit követően útnak indultunk, utazásunk első állomása a Szolyvai Emlékpark volt, ahol az 1944 novemberében létesített egykori szolyvai gyűjtőtábor áldozatainak, a málenkij robot elszenvedőinek, illetve tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak állítottak méltó emlékhelyet. Az emlékpark a szolyvai gyűjtőtábor egyik temetőjének a területén, az első világháborús szolyvai katonatemető szomszédságában létesült. Az áldozatok emléke előtt fejet hajtva, mi is felkötöttük nemzeti színű szalagunkat, majd megkondítottuk a kápolna harangját.
Utunk során megkóstolhattuk a polenai ásványvizeket a Szolyva mellett található szanatórium udvarában.
Innen gyönyörű tájakon, de nagyon rossz állapotú utakon jutottunk el programunk talán legjobban várt állomásához, a Vereckei-hágóhoz, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Kárpátok különálló hegycsoportjára, a Borzsa-havasokra, a Róna-havasokra és Dél-nyugat-Galícia csúcsaira is. A honfoglalási emlékműnél mi is elhelyeztük az emlékezés koszorúját az emlékmű közepén található oltárkőnél, mely kő az alkotó szándéka szerint a vérszerződés kelyhét szimbolizálja, amelybe a hét vezér a vérét összefogta, s melyből megszületett a magyar nemzet. Ahogyan talán egykor honfoglaló őseink, mi is megilletődötten csodáltuk a gyönyörű tájat.
A nap zárásaként csoportunk egy része borkóstoláson vett részt Bene községben.
A harmadik napunkat a kárpátaljai magyarság fővárosában, Beregszászon töltöttük. Városi sétánk során megtekintettük az 1418-ban épült római katolikus templomot, a bejárat előtt álló Szent István szobor előtt mi is elhelyeztük nemzeti színű szalagunkat, ahogyan Esze Tamás szobránál, gróf Széchenyi István, Petőfi Sándor, Móra Ferenc emléktáblájánál, valamint a főiskola épületén. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola épületét is megtekinthettük belülről, valamint az épület hányattatott sorsát is megismerhettük csoportvezetőnk előadásából. Jó érzés volt látni, hogy Beregszászban milyen sok köztéri szobrot és emléktáblát avattak a magyar nemzet nagyjai emlékének, és mennyi szalag és koszorú jelzi, hogy élő ez az emlékezet. Utunk az egykori Úri Kaszinó, a mai Arany Páva étterem gyönyörű szecessziós épülete mellett vitt el, mely minden részletében ma is eleganciát, szépséget sugároz.
A legszebb élmények emlékké nemesednek, melyeket, ha felidézünk, újrateremtjük a megélt pillanat varázsát. Ez a háromnapnyi tartalmas kirándulás örök emlék marad mindnyájunk számára; elkötelezett, felelős cselekvésre, összetartásra ösztönözve a minket körülvevő közösségek - család, iskola, egyházi közösség, haza, magyarságunk - iránt.
